Kérlek, jelentkezz be vagy regisztrálj!
Kérjük várjon, engedélyezés...
Még nincs fiókja? Regisztráljon most
×

Ejutni A-ból B-be, avagy nem elég csak az üzemanyag


Értékelés:
(0 szavazat)

Eljutni A-ból B-be

,, Cselekvésre késztető tényező, amely növeli a személy hajlandóságát” ….így kezdődött a reggeli beköszönésem a munkatársi chat-re.

Aztán folytatódik a benzinnel, ami szükséges ahhoz, hogy eljuss A-ból B-be…
És itt jött a gondolat mi nem a benzinhez kapcsolható, de köze van az autóhoz.

1990 óta van jogsim, imádtam is vezetni.  Aztán 15 éve egy tragédia miatt, eltettem jó mélyre, meg sem akartam hosszabbítani mert minek , ha rettegek az autóban utasként is, hát még ha nekem kellene vezetni. Tömeg közlekedtem, bringáztam, gyalogoltam. De még is úgy gondoltam, ha már meg van az a fránya jogsi, nem szabad veszni hagyni, sosem tudhatom mit hoz a jövő, így mindig hosszabbítást szavaztam De milyen jól tettem…

Kb egy éve megfogalmazódott benne, hogy az üzletem lassan megkívánja, hogy a kétkereket 4-re váltsam.

Február végére ott volt az autó, amivel én csak gondolatban játszottam el.
Örültem de kétségbe voltam esve….mivel nagyfiam tett róla, hogy a gondolataimat valóra váltsa, nem mondhattam azt , hogy vidd vissza az Opelt. Több mit 10 év alatt jó, ha 5-ször vezettem, akkor is csak a városban. Emlékszem, pénteki nap volt , hogy elhozta az autót, hétvégén dolgozott, nem tudott velem próbaútra jönni. Hétvégén oktató videókat néztem, olvastam az autó műszaki dolgairól, mert hát sokat felejtett az ember. Azt tudtam hol a sebváltó, gázpedál…stb Ott állt a ,,kisasszony„ a parkolóban és csak nézegettem 2 napig. Megfordult a fejemben. Biztos ez kell nekem? Eddig is megvoltam autó nélkül, jó volt a bringa , az autóbusz, vonat… az is elvitt A-ból B-be. De hát nem bánthatom meg a fiamat azzal , ha már szerzett nekem egy autót, hogy nem kell, mert félek tőle. Igen, féltem, nem szégyellem bevallani. De aztán hétfőn szabin voltam… kinéztem az erkélyen….ott állt velem szemben a Kispiros…és szinte hívott, hogy gyere..várlak…kulcs a kézbe, remegő lábakkal lementem, szerintem a kezem jobban remegett míg beindítottam…kézifék ki…hajrá….és mentem.több mint 10 év után először…egyedül…ki a forgalomba…. Megcsináltam, de még mindig nem éreztem azt, hogy kell nekem….hogy rutint visszaszerezzem mint a nagyságos kisasszonyok, autóval jártam dolgozni. De ne tudjátok meg, hogy már esténként azon agyaltam, hogy tudok leparkolni, mi van ha nincs hely, hogy fordulok meg…..nem vagyok normális, igaz? Szabályosan féltem beülni… még mindig azt éreztem, ez nekem nem kell, viszont ott volt a de ha már….. Ott volt az a gondolat, hogy mit fognak gondolni rólam a kollégák, ha esetleg, bénázok parkolás közben, vagy sokáig tart míg leteszem az autót, vagy lefullad…és a többi negatív gondolat.

Motivációm meg volt a vezetéshez, de jöttek a kifogások….azért megyek busszal a másik városba mert esőben nem vezetek, mert meleg van és a buszon van légkondi…hasonlókat hitettem el magammal és a többiekkel is….  Az autó ott áll a parkolóban én meg buszhoz vagyok kötve….Aztán leküzdve a félelmet, egyik próbára autóval mentem fel Veszprémbe…Nem voltam időhöz kötve, míg a buszra vártam volna, a fele utat már megtettük.

Most már beülök a tütübe és megyek, lehet lassabban és bénázva mint azok akik ezer éve vezetnek. Első időkben kicsit fusztrált az, hogy mi van ha nem olyan tempóban megyek, mint a többiek, ha megvárom , míg biztosan ki tudok fordulni egy kereszteződésből, holott egy rutinos már heted meg hét határon járna , én meg még mindig ott zümmögök, mi van ha rám dudálnak, ha tolnak le az útról. De tudjátok mit? Nem érdekel ki mit gondol, vagy hogy mutogat…akkor fordulok ki mikor nekem biztonságos, nem előzök úgy ha én nem érzem azt, hogy most nem kockáztatok semmi, holott már 3 autó is elhúzott mellettünk….hadd menjen…én meg haladok abban a tempóban amit biztonságosan érzek, mert el szeretnék jutni a B-be.

Remélem megértettétek, hogy ha van motiváció, akkor a félelmeinket és a kifogásokat is le kell győzni ahhoz, hogy eljussunk a kiindulási pontból a B-pontba.  Azóta mióta a kifogások nem okoznak akadályt, számtalanszor elmondtam….most már örülök, hogy van egy autóm.